Bútorraktárból Paulus
Decemberben lesz tíz éve, hogy az egyetem egykori bútorraktárának helyén létrejött a Paulus. Juhász Pál, a hely atyja és tulajdonosa már 14 éve kinézte az ócska kacatoknak helyet adó épületet, de akkor azt mondták, erre szükség van, szó sem lehet arról, hogy vendéglátóipari egység létesüljön a helyen. Aztán valamikor elérkeztek az új idők és rábólintottak a tervekre, a megvalósításban már részt vett Juhász-Boross Judit, az alapító felesége.
Először csupán 50 négyzetméter volt az egész hely és csak három fajta étel volt: főzelék, bolognai makaróni és milánói spagetti. Az alapítók maguk is egyetemistaként kezdték, és amikor létrejött a hely, egy évig még kollégiumból jártak kinyitni az üzletet. Mai méreteit 2008 novemberében érte el, de addig is folyamatosan bővítgették, fejlesztették az egységet. A kezdeti három étel már a múlté, ma már elég széles az étterem választéka, menüt viszont nem tartanak. Cserébe vannak olyan olcsó kaják, amik pótolják ezt. Ilyen például 590 forintért a paradicsomos húsgombóc főtt krumplival, ami a szerző legszebb menzaélményeit idézte fel.
A korabelinél azért jobb ez az étel, mert nincsen teleszórva liszttel a mártás, nincs szétfőve a krumpli, de nem is nyers, egyszerűen tehát pont jó, akárcsak a húsgombóc is és az adaggal is elégedett lehet az, aki ezzel csillapítaná éhségét. Sörben is elég jó a kínálat és annak ellenére, hogy nem született pécsiek a tulajok, mégis helyi majdnem az összes csapolt sör. Kapható Szalonból világos és barna, akad Pécsi sör, az ínyencebbek pedig Paulaner búzasörrel olthatják szomjukat.
Éhesen nem lehet tanulni… se szomjasan!
Az egyetem és az esti buli között van még két állomás, amely hozzátartozik a mindennapokhoz. Az egyik, hogy valami finomat kell enni, amit persze legjobb, ha magunk oldunk meg, kicsit drágább, ha rendelünk, azonban néha dőzsölhetünk is egy elfogadható árú, ám nagyon jóízű ételeket felszolgáló étteremben. Ha pedig a gyomrunkat kellőképp kibéleltük, kezdődhet az alapozás.
Hol érdemes enni?
A Café Paulus tipikus egyetemista hely, és nemcsak azért, mert az Alma Mater közvetlen szomszédságában helyezkedik el, hanem azért is, mert mind hangulatában, mind jellegében igyekszik megőrizni azt az atmoszférát, amelyet egykor a kávéházak képviseltek Magyarországon. Persze ebben nincsen semmiféle könnyes szemű, nosztalgikus múltba fordulás, hiszen a külcsín a XXI. század hajnalán is teljesen vállalható, csakúgy, mint a belbecs. A mindenféle kávé, tea és italkülönlegességeken túl az ételre sem lehet panasz, és mindez megfizethető áron. Tökéletes hely arra, hogy két óra között elhörpöljünk egy teát, és végigszaladjunk a napi sajtón vagy megebédeljünk, illetve tanárainkkal is nyugodtan beülhetünk ide egy bambira.
I. Pécsi Hafla a Café Paulusban
Másodszori nekifutással újra megrendezésre került az I. Pécsi Hafla, ezúttal a Café Paulusban.
Café Paulus. A kellemes hangulatú étterem-kávézó
Számtalan átalakulás és esztétikai műtét után továbbra is jóindulatú gasztronómiai daganatként terjeszkedik tovább, lassan beterítve az egész Ifjúság utat. Igazából nagy előnye, hogy az egyetem épületében található – ergo közel van –, a választék pedig viszonylag széles – utóbbi időben az olasz paszták robbanása volt a jellemző -, gnocchik, pennék, lasagne, amiket tényleg egész jól csinálnak. Az áraik emberi középkategóriások, viszont van Pécsi Sörük, ami helyi specifikum, így már csak ezért is érdemes betérni. A másik, hogy – ha már kikészültél az elragadó lányposzteres „dobozoskávé” automatáktól (majd megérted, Hehe) – ez a legközelebbi rendes fekete forrás.
Lásson neki! – Meghívó egy láthatatlan vacsorára
Immáron negyedik alkalommal szervezi meg a szokatlan rendezvényt az érdeklődőknek a Baranya Megyei Család, Esélyteremési és Önkéntes Ház (Nevelők Háza Egyesület), a MásKépMás Esélyegyenlőség Emberközpontú Szemlélettel Alapítvány és a Ki-Látás Közhasznú Alapítvány.
A „Láthatatlan vacsora” interaktív utazás egy láthatatlan világba, ahol csupán a tapintás, a hangok és az illatok nyomán tud a látogató eligazodni. Egy érdekes, és szokatlan program ez, mely során a vendégek a menüt teljes sötétségben fogyasztják el. A vacsora során látássérültekkel foglalkozó szakemberek segítenek a vendégeknek, illetve olyan érintettekkel is találkozhatnak az érdeklődők, akik szívesen válaszolnak természetesen nemcsak az étkezés, hanem a tapintó életmódot érintő egyéb felmerülő kérdésekre is.
A rendezvény időpontja és helyszínei:
2013. október 17.(csütörtök) és 30. (szerda) 17.00.
Cafe-Paulus Étterem (Ifjúság u. 6.)
Vacsora ára: 1800 Ft
Húsos menü: vajon párolt zöldségek, vaslapon sült csirkemell, rizzsel és parázsburgonyával; limonádé; tiramisu
Vega menü: vajon párolt zöldségek, rizzsel és parázsburgonyával; limonádé; tiramisu
Láthatatlan vacsora
Ezúton tájékoztatjuk, hogy Csizi Péter alpolgármester 2013. október 30-án 17 órakor részt vesz a Café Paulus étteremben szervezett „Láthatatlan vacsorán”.
A „Láthatatlan vacsora” interaktív utazás egy láthatatlan világba, ahol csupán a tapintás, a hangok és az illatok nyomán tud a látogató eligazodni. Egy érdekes, és szokatlan program ez, mely során a vendégek a menüt teljes sötétségben fogyasztják el. A vacsora során látássérültekkel foglalkozó szakemberek segítenek a vendégeknek, illetve olyan érintettekkel is találkozhatnak az érdeklődők, akik szívesen válaszolnak természetesen nemcsak az étkezés, hanem a tapintó életmódot érintő egyéb felmerülő kérdésekre is.
A programot a Baranya Megyei Család, Esélyteremési és Önkéntes Ház (Nevelők Háza Egyesület), a MásKépMás Esélyegyenlőség Emberközpontú Szemlélettel Alapítvány és a Ki-Látás Közhasznú Alapítvány szervezi.
Betűk a meg nem született versért
Slam poetry a pécsi Paulus Cafeban
A pécsi irodalmi élet hiánypótló kezdeményezésére mutatott ékes példát 2010. február 5-én, a Paulus Café-ban megrendezett, jazz zenével kísért, interaktív verselő est. A Slam Poetry hagyománya épp csak elterjedőben van hazánkban, de máris határozottan széles kör gyűlik össze a nyilvános felolvasásokon, helyüket követelve a három perces hírnév világot rengető deszkáin. Ezt most a pécsiek is megtehették, hol kisebb, hol nagyobb sikerekkel.
Az irodalmiság létét firtató kérdések manapság elvesztették relevanciájukat, a túlzottan is megengedő témák és stílusok olyannyira kiterjesztették a művészet határait, hogy mára egyre megengedőbbek vagyunk, különösen olyan esetekben, amikor ismerőseink szárnypróbálgatásait kell megítélnünk. A modern, kötetlen költészeti stílus, a slam poetry utcai verselésével, hip-hopos hatásával kiváltképp beleesik ebbe a kategóriába.
A kellemes, jazzes nagybőgő, hegedű és dj-szólók közepette egy performansszal indult az est, amely a betűk szakszerű összegyűrésével és a színpadra nem illő megdöbbentő trágársággal igyekezett utalni a korunkra jellemző kommunikációs képtelenségre, miszerint a szavakkal nem tudjuk kimondani a lét értelmét. Az ez utáni igyekvés mégis abból állt, hogy igyekeztek bebizonyítani, hogy a mindent megengedő eszközök végső soron alkalmasak a magvasnak sok esetben alig nevezhető gondolatcsírák megfogalmazására. Akkor mire volt jó a felvezetés? – kérdezhetnénk, teszem hozzá, jogosan.
A színpadra bárki felállhatott, de első körben a versíró játék résztvevői mutatták meg magukat. A játékban csak az első és az utolsó sor volt adott, a többit bármilyen koncepció mentén mindenki maga költötte hozzá. Akadtak megdöbbentően érzékeny, fanyar humorú és szabad asszociáción alapuló művek, amelyek minden fenntartás nélkül ki is érdemelték e jelzőt. Gyöngyszemekre is bukkanhattunk ekkor még, például az egyszerű őszinteségével ható rövid költeményre Rácz Lívia tollából. Az alkalmi verselők közé, játékon kívüli szerzeményével néha fellépett egy-egy fiatal pécsi költő is. Áldozó Krisztián hexameterei, (ön)iróniába hajló sorai minden tekintetben kielégítették a műélvező közönséget. Különösen az este elejére voltak jellemzőek a szabadon szárnyaló szellem és a kreatív gondolatok, talán a kamerák hatására, de ekkor még mindenki kétszer is meggondolta, kiálljon-e a mikrofon elé, így az est első fele igazi értékekkel kecsegtetett.
Kár, hogy a kezdeti színvonal a végére ellaposodott. Néhány pohár bor és korsó sör után az egymás elfogadása lelkes éljenzésbe csapott át, már a színpadra lépő, de még semmit sem mutató delikvenst is hatalmas taps fogadta, amely gesztus az est vége felé olyannyira felbátorította az amatőr költőket, hogy inkább hatott öntömjénezésnek, mint bátorításnak. Ekkor már éles és határozott vonalat lehetett húzni a költészethez valamelyest értők és a dilettáns rasztafári kultúrához idomuló sárga és zöld csíkos sapkás Bob Marley-t kiabáló alakok közé.
A kezdeti cél, vagyis a világról együtt gondolkodó egység megalkotása vakvágányra futott. Nem kifejezetten a szervezők (és az est házigazdái, Farkas Roland és Felcser Máté) hibájából, hiszen ők ketten hitvallásuknak, miszerint minden ember nyerjen teret az érvényesülésre, eleget tettek. Talán az emberek egyre kevésbé meglévő önkritikai képessége süllyesztette a még művészi mondanivalót kontár, felszínt súroló poénkodássá. Így helyeződött az érdemesnek számító köztes játék egy keretbe, amely keretről számomra eldönthetetlen, hogy ezt egy iróniával teletűzdelt viccnek vagy komolyan a művészetüknek gondolnak az ideiglenes alkotók.
A „Tükröm-tükröm mondd meg nékem, mihez kezdjek vidéken?” filozófiájából kibomló kezdeményezés díjazandó. A zene kellemes volt, a helyválasztás kitűnő, túlságosan tolakodó sem volt a szervezés, mindenki érvényesülhetett, ahogyan akart. Tanulságként csupán annyi vonható le: nem kell mindenkinek tollat fogni a kezébe, vagyis sok esetben a szerencse akkor áll mellénk, ha a vers mégsem születik meg.
Akadálymentes Pécs?
Buszra szállás, séta a Széchenyi téren, ügyintézés egy bankban. Hétköznapi tevékenységek, amik legtöbbünknek természetesek, másoknak mégis komoly kihívást jelenthetnek a mindennapi életben. Összeállításunkban három érintettet kérdeztünk meg, hogy látássérültként, siketként, mozgássérültként milyen arcát mutatja nekik Pécs.
Endrédi Bálint
Bálint egyszerű, negyedéves gazdasági informatikus hallgató is lehetne, de egy genetikai rendellenesség miatt egy kicsit nehezebben mennek számára a dolgok. Ettől függetlenül nagyon jókedélyű, vidám fiatal, aki rengeteget jár bulizni. Sokfelé megfordul a városban, így jó rálátása van a pécsi viszonyokra. „A szakom miatt folyamatosan ingáznom kell a közgáz és a természettudományi kar között. Tömegközlekedni nem nagyon tudok: hiába vett Pécs alacsony padlós buszokat, sajnos a buszmegállók nem úgy vannak kialakítva, hogy rá tudjak fordulni kocsival. Nem mindenhol, de sok helyen.”
Bálint kb. 1 óra alatt jut el a Rákóczi útról az Ifjúság útjára. „Szinte mindenhol kint van, hogy akadálymentes wc, de ezek leginkább csak félig-meddig nevezhetők akadálymentesnek. A KTK-n és TTK-n sincs ez túl jól megoldva. Nekem még egy kicsit könnyebb, mivel valamilyen szinten lábra tudok állni. De akinek még súlyosabb az állapota, az egyedül egyáltalán nem tudja használni.” Bálint szerint alapvetően nem hanyagság és rosszindulat a hibák forrása, hanem nem veszik figyelembe a sérültek igényeit. „Jó megoldás lenne, ha minket kérdeznének meg, hogy mi lenne nekünk jó. Több fesztiválszervező megkeresett már, hogy segítsek a rendezvényük akadálymentesítésében. A VOLT-on például ennek köszönhetően idén sokkal több sérült volt, mint a korábbi években.” Egyébként Bálint csak az egyértelműség miatt használja a sérült szót és habár ez a szóhasználat őt nem zavarja, van, akinek rosszul esik. A hivatalos ügyintézést azért szereti inkább egyedül intézni, mert, ha nem egyedül megy, akkor nem vele beszélnek az ügyintézők, hanem azzal, aki elkísérte, noha a kérdés alapvetően neki szólna. „A Kossuth téri kormányhivatlaban talán kinyitják a hátsó bejáratot, ha előre szólok, hogy mennék. Elölről lehetetlen megközelíteni, hiszen ha rámpát raknának is fel a lépcsőkre, akkor is használhatatlanul meredek lenne” – meséli Bálint a fizikai akadályokat. Véleménye szerint azért akad néhány jól akadálymentesített hely is a városban, ilyenek a Tudásközpont, Kodály Központ, Pécs Pláza és Árkád. A Széchenyi téri McDonald’s ezek közül is kiemelkedik, hiszen az ott található wc-ajtón van a legjobb megoldás. A Café Paulus új része is nagyon jól lett megcsinálva, de ehhez annak is köze van, hogy az átalakítás során többször kikérték Bálint véleményét. „A pécsi vasútállomást is dicsérnem kell. Az országban 30-40 helyen van a számunkra is megfelelően kialakítva a fel- és leszállás. Ez határozza meg, hogy az ország melyik pontján bukkanhatok fel egy hétvégi koncerten.”
A'la carte étterem
Önkiszolgáló étterem
Kávézó
Kitelepülés
Rendezvények
